Van egy mondat, amit apám minden nyáron elsütött, amikor kifeszítettük a lepedőt a két diófa közé: „a film nem a vásznon dől el, hanem azon, hogy kivel nézed.” Gyerekként közhelynek hallottam, ma már pontosan értem, mire gondolt. Nálunk a kertmozi soha nem a képminőségről szólt. A szomszéd gyerekek átjöttek, a nagyanyám pokrócokat hordott ki, és valaki mindig elaludt a második felvonás közepén. A vetítés végén senki nem a fényerőről beszélt, hanem arról, hogy melyik jelenetnél nevettünk a leghangosabban.
Ez a szokás pár éve visszatért. Júniustól augusztusig szinte minden pénteken ment valami a kertben, régi olasz vígjátékok, néha egy sorozat két része egyben. A vetítő a teraszkorláton áll, a hangfal a nyitott konyhaablakban, a nézőtér pedig a medence körül, mert onnan esik a legjobb szögben a vászonra a tekintet.
Az egész felállás egyetlen dolgon múlik: hogy jó legyen a medence mellett ülni. Ha a víz zöldes és állott szagú, akkor hiába a legjobb film, húsz perc után mindenki bemegy a házba.
Tavaly júliusban pontosan ez történt, és nem a vetítőn múlt.
A víz három nap alatt megzavarosodott, pedig a vegyszert ugyanúgy adagoltam, mint korábban. Szombatra ujjnyi vastag lerakódás lett a medence alján, este pedig beírtam a keresőbe, mekkora szivattyú kell egy ilyen méretű medencéhez, és így jutottam el a szivattyubolt.hu oldalára. A régi gépet ugyanis sajnáltam járatni, naponta bekapcsoltam egy órára, aztán le, mert azt hittem, ezzel spórolok az árammal. Csütörtökön még csak a fal mellett látszott egy zöldes csík, két nappal később már a lábam nyoma is meglátszott a lerakódásban.
Ott olvastam el először azt az ökölszabályt, ami azóta is a fejemben van: a szivattyúnak naponta legalább háromszor át kell forgatnia a medence teljes vízmennyiségét. Kiszámoltam a mi köbméterünket, és kijött, hogy a régi gép ezt még folyamatos üzemben sem hozta volna. Nem a vegyszerrel volt tehát gond. A víz egyszerűen nem mozgott eleget, én pedig hónapokig a rossz helyen kerestem a hibát.
Innen már a vízforgató medence kategóriájában nézelődtem tovább. Ott derült ki számomra, hogy a homokszűrős és a papírszűrős megoldás két külön világ. A homokszűrős hosszú távon stabilabb és gazdaságosabb, keveset kell vele foglalkozni, és gyakran előszűrő is tartozik hozzá, ami elkapja a durvább szennyeződést, mielőtt az a szivattyúig jutna. A papírszűrős ezzel szemben gyorsabban üzembe helyezhető, a karbantartása egyszerűbb, és készül vegyszerálló kivitelben is. Nálunk végül a hosszú szezon és a két diófáról hulló levélmennyiség döntött, maradtunk a homoknál.
Az árakkal kapcsolatban is ért meglepetés. Azt hittem, egy vízforgató medence mellé szánt komolyabb gép százezrekbe kerül, közben egy 4 köbméter per órás homokszűrős egység irányárban 89.000 forint körül kezdődik. Ez nem kis pénz, de ha a nyári hétvégéket mérlegre teszem, nálam nem volt kérdés.
A rendelést egy hétköznap délelőtt adtam le, és jól jött, hogy a munkanapon 11 óráig leadott rendeléseket már aznap elindítják. A következő péntekre ugyanis meghirdettem a szomszédoknak a soron következő vetítést, egy hatvanas évekbeli fekete-fehér darabot, amit még apámmal láttam először. Azt a filmet nem akartam elhalasztani.
Az első teljes hét után értettem meg, mit jelent az, hogy a víz dolgozik. Reggelre átlátszó volt az alja, a vegyszerből is érezhetően kevesebb fogyott, mert a folyamatosan mozgó vízben nem gyűlik össze a szennyeződés, és a szagot végleg elfelejtettük. A gyerekek megint a lépcsőn ülve nézték a filmet, lábbal a vízben, ami két éve az egyik legjobb hangulatú este volt nálunk. A vízforgató medence mellé persze nem elég a gép önmagában, a rendszeres visszamosás és a szkimmerkosár kiürítése ugyanúgy kell, csak ez már öt perc hetente.
Idén nyáron megint kint áll a vászon a két diófa között, és a víz szélén ülve nézzük végig a filmeket, ahogy régen. A szivattyubolt.hu oldalán töltött fél óra keresgélés végül több estét mentett meg, mint bármelyik vegyszeres kúra, apám mondata pedig azóta is stimmel: tényleg nem a vásznon dől el a dolog, hanem azon, hogy meddig van kedve maradni annak, akivel együtt nézed.