Harmadszor tekertem vissza ugyanazt a jelenetet, és harmadszor sem értettem, min nevet a vacsoraasztalnál ülő társaság. A magyar felirat egyszerűen kihagyta a poént. A szereplő egy szójátékot mondott, a képernyő aljára pedig egy lapos, udvarias mondat került, amitől az egész jelenet elvesztette az értelmét. Este volt, a kanapén ültem a laptoppal, és egyre idegesebb lettem. Nem is a fordítóra, inkább magamra.
Évek óta írok filmekről és sorozatokról, és bevallom, a felirat sokszor a mankóm. Ha rossz, mint aznap este, akkor derül ki, mennyi minden csúszik el két nyelv között: a hanghordozás, a kétértelműség, egy régi dal sora, amire a szereplő félmondatban utal.
Ilyenkor mindig eszembe jut Scarlett O'Hara mondata az Elfújta a szél végéről: „Holnap is nap lesz.” Gyerekkoromban a szinkronból ragadt meg, és amikor jóval később eredetiben hallottam, megdöbbentem, mennyivel keményebben szól, mintha nem vigasz lenne, hanem fogadalom. Aznap este is ezt mondogattam, miközben lecsuktam a laptopot.
Másnap reggel aztán egy egészen gyakorlati ügy is előkerült, ami évek óta ott lógott a fejem fölött.
A Hollywood Nyelvstúdió nevét egy helyi Facebook csoportban olvastam először, ahol azt kérdeztem, ki hol tanult felnőttként angolul a környéken. A diplomámhoz ugyanis évek óta hiányzik egy középfokú angol nyelvvizsga, és ezt a tételt mindig jövőre toltam. Fehérváron élek, irodában dolgozom, és a gimnáziumi angolom annyira megkopott, hogy tavaly nyáron egy pincérrel is félig mutogatva beszéltem.
A kérdés előtt persze én is beírtam a keresőbe, hogy angol nyelvvizsga Székesfehérvár, de a találatok arról szóltak, hogyan kell jelentkezni és meddig lehet, arról viszont semmi, hogyan jutok el odáig, hogy egyáltalán legyen értelme jelentkeznem.
Fél napig vártam a válaszokra, és közben kétszer is majdnem kitöröltem a bejegyzést, mert kínosnak éreztem, hogy harmincvalahány évesen ezzel kell előállnom. Aztán jöttek a hozzászólások, és kiderült, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül: legalább tízen írták, hogy nekik is évek óta hiányzik ugyanez a papír. Többen ugyanazt a helyet ajánlották, és valaki hozzátette, hogy a tananyagot Kristóf Kata dolgozta ki, aki korábban hivatalos BME nyelvvizsgáztató volt. Ez többet mondott nekem minden hirdetésnél: olyasvalaki rakta össze, aki a vizsga másik oldalán is ült már. A többi leírásuk is nagyon meggyőző és főleg egy dolog miatt: mert hitelesek. Nem a marketing hatott rá, hanem a valóság.
Az oldalukon például rögtön feltűnt egy mondat, amin elsőre fennakadtam: a Hollywood Nyelvstúdió nem nyelvvizsgaközpont. Magát a vizsgát tehát máshol kell letenni, ők abban segítenek, hogy legyen mivel odaállni. Rájöttem, hogy pont ez hiányzik nekem. Vizsgatrükkökből a gimnáziumban is volt bőven, élő tudásból viszont alig maradt valami.
Úgyhogy az angol nyelvvizsga Székesfehérvár helyett, vagyis inkább előtt, a fehérvári stúdió oldalán egy ingyenes próbaórára jelentkeztem „Hollywoodba”. Az első negyedórában úgy tördeltem a kezem, mint egy felelés előtt. Aztán észrevettem, hogy senki nem figyel rám úgy, ahogy féltem: mindenki a maga feladatán dolgozott, és senki nem várta tőlem, hogy elsőre hibátlanul megszólaljak. A végén kaptam egy tervet, amiből először láttam tisztán, mekkora út van előttem.
Az is megnyugtatott, hogy minden szint végén belső vizsga jön, és angol-magyar oklevelet adnak róla. A gimnáziumban egyetlen év végi jegy döntött mindenről, és ha az rossz lett, az egész évet kudarcnak éreztem. Itt a valódi nyelvvizsga előtt is lesz pár állomás, ahol fekete-fehéren látom, hogy haladok, és nem csak remélem. Az első oklevelet, bármilyen furcsa, ki fogom tenni az íróasztalom fölé, a kedvenc filmes képeslapjaim mellé.
Azóta rendszeresen bejárok, és a filmeket is másként nézem. A feliratot még nem kapcsoltam ki, de már kihallom, amikor elcsúszik egy poén, és ez furcsa módon jobban örömmel tölt el, mint bármelyik kritika, amit valaha írtam. A Hollywood Nyelvstúdió nem csodát ígért, hanem tervet adott, és nekem pont erre volt szükségem. Scarlett ugyanazt mondaná, amit én mostanában minden este: holnap is nap lesz, csak most már tudom, mit kezdek vele.